Az ima mindenki boldogsága felé terjeszkedik
Amikor imádkozunk, először magunkra gondolunk. Kívánjuk, hogy jól menjenek a dolgaink, sikerüljön, és boldogok legyünk. Ha egy kicsit távolabb megyünk, eljövünk imádkozni szüleinkért, családunkért és a hozzánk közel álló emberekért. Ez is egy drága szív.
De a buddhizmusban azt mondják, hogy én és mások nem különülnek el teljesen. Az én boldogságom összefügg mások boldogságával, és mélyen összefügg a világ békéjével is, amelyben élek.
Tehát az ima nem állhat meg szívként csak magamért; szélesebbre kell nőnie. Amikor imádkozunk: „Legyen boldog minden lény”, az elme túllép a szűk aggodalmakon, és megnyílik a nagyobb együttérzés felé.
A tanítás, hogy tiszteljünk minden életet, és ne ártsunk neki, ugyanonnan származik. Ha boldog akarok lenni, kívánnom kell annak a világnak a boldogságát, amelyhez tartozom, és a velem együtt élő lények boldogságát.
Ma bővítsd egy kicsit imáid körét. Saját kívánságodból küldd el szívedet a családodnak, a szomszédoknak, sőt olyanoknak is, akiket nem ismersz. A mindenki boldogságát kívánó nagy imán belül a te boldogságod is elmélyül.
Kezdődhet az ima magamért. Mégis, mivel én és mások nem különálló lények, az én boldogságom összefügg mások boldogságával. Amikor a szív kiszélesedik azzal, hogy „Legyen boldog minden lény”, az ima egy szűk kívánságon túlmutató könyörületté válik. Ma ne csak magadért és családodért imádkozz, hanem sokkal több ember békéjéért is.
