Annak szavai, aki maga ízlelte meg

Valaki szavainak jó továbbadása szintén értékes. Buddha tanítása azonban nem adódik át teljesen csupán a szavak formájának átvételével. Mivel a tiszteletreméltó Mahakásjapa közvetlenül ébredt fel Buddha elméjéhez, az általa továbbadott tanítóbeszédek nem távolról hallott történetté, hanem a saját elméjében megerősített szavakká válhattak.

Aki egy régi király becses kardját valóban a saját kezében tartotta, ismeri annak fényét és súlyát. Aki csak leírást hallott róla, szintén beszélhet a kardról, de nehezen ismeri olyan tisztán, mint az, aki valóban látta. Az ébredéssel is így van ez. A szavak és az írás megmutathatják Önnek az utat, de nem helyettesíthetik azt a tapasztalatot, hogy Ön saját lábával járja végig azt.

Az étel ízét is csak akkor ismeri meg, ha maga kóstolja meg. Bármilyen részletesen írja is le valaki, Ön nem ismerheti meg a nyelvét érintő ízt vagy a testében érzett meleget, amíg maga meg nem kóstolja. Az elme megfigyelésének munkájával is így van ez. Amikor Ön nem áll meg mások ébredésének magolásánál, hanem közvetlenül szemléli a most felmerülő gondolatokat és érzéseket, a tanítás bölcsességgé válik a saját élete számára.

Ma, ahelyett hogy még egy mondatot ismerne meg, szánjon akár csak egy rövid pillanatot arra, hogy közvetlenül megvizsgálja saját elméjét. Vegye észre a be- és kiáramló lélegzetet, és amikor kellemetlen érzés emelkedik fel, nézzen rá anélkül, hogy elfordulna tőle. Ez a kis tapasztalat a pusztán hallott tudást élő gyakorlattá alakítja.